Gyakran beszéltem ezen a blogon arról, hogy nincs állítólagos „semmi”. Legtöbbször olyan cikkekben foglalkoztam ezzel, amelyek a reinkarnáció vagy a halál utáni élet témájával foglalkoztak, mert ami ezt illeti, egyesek meg vannak győződve arról, hogy a halál után belépnek egy vélt "semmibe", és akkor a létezésük teljesen "eltűnik".
A létezés alapja
Természetesen mindenki azt hihet, amit akar, és ezt teljes mértékben tiszteletben kell tartani. Mindazonáltal, ha megnézzük a létezés alapvető szerkezetét, amely viszont spirituális természetű, akkor világossá válik, hogy nem létezhet feltételezett „semmi”, és ilyen állapot semmiképpen nem létezik. Ellenkezőleg, magunknak észben kell tartanunk, hogy csak létezés van, és a létezés minden. Eltekintve attól a ténytől, hogy mi, emberek lélekként élünk tovább a halál után, ami a frekvencia változását jelenti, majd egy új inkarnációra készülünk, ezért halhatatlan lények vagyunk, és örökké létezünk (mindig más fizikai formában), értsd meg, hogy mindennek lelki az alapja. Minden az elmén, a gondolatokon és az érzéseken alapul. Egy vélt „semmi” tehát nem létezhet, mert a szellemen alapuló létezés mindent áthat, és mindenben kifejeződik is. Még ha elképzelünk is egy feltételezett "semmit", ennek a "semminek" a magja gondolati/mentális jellegű lenne a képzeletünknek köszönhetően. Ez tehát nem „semmi”, hanem sokkal inkább a „semmi” bizonyos létezésének gondolata. Ezért soha nem volt "semmi" vagy "semmi" és soha nem is lesz "semmi" vagy "semmi", mert minden valami, minden az elmén és a gondolatokon alapul, "minden van". Ez is az alkotás különlegessége. Ez mindig is létezett, főleg immateriális/mentális szinten. A nagy szellem vagy a mindent átható tudat jellemzi mindennek a létezését. Emiatt ez is érvényteleníti, legalábbis bizonyos értelemben, az ősrobbanás elméletét, mert semmi sem keletkezhet a semmiből, és ha az ősrobbanásról feltételezzük, hogy valóban létezett, akkor egy bizonyos létezésből keletkezett. Hogy jöhet ki valami a semmiből? Minden anyagi megnyilvánulási forma tehát szintén nem a „semmiből”, hanem sokkal inkább a szellemből keletkezett.
Minden létezés gyökere, vagyis ami az egész teremtést jellemzi és formát ad neki, spirituális természetű. A szellem tehát mindennek az alapja, és felelős azért is, hogy a létezés minden, és a feltételezett „nemlétezés” nem lehetséges. Minden már létezik, minden a teremtés magjában van lehorgonyozva, és soha nem szűnhet meg létezni. Hasonló a helyzet a gondolatokkal, amelyeket viszont saját elménkben legitimálunk. Számunkra ezek talán újonnan fogantak, de végső soron csak mentális impulzusok, amelyeket az élet végtelen spirituális tengeréből merítettünk..!!
Minden spirituális természetű, ez minden élet eredete. Tehát mindig volt valami, mégpedig a szellem (egy mentális alapstruktúrát félretéve). A teremtés, mondhatnánk mi is, mint teremtés, mivel a teret és magát az ősforrást testesítjük meg, tehát téridő nélküli és végtelen lények (ez a tudás csak az emberi lény érzékelésén kívül esik), akik mentális képzelőerejükből adódóan és lelki tulajdonságaik miatt is, amelyek mindig a kiváltó okot képviselik. A létezésünk soha nem múlhat el. Jelenlétünk, vagyis alapvető mentális/energetikai formánk nem tud egyszerűen „semmiben” feloldódni, hanem tovább él. Ezért örökké létezni fogunk. A halál tehát csak interfészt jelent, és elkísér minket egy új életbe, egy olyan életbe, amelyben ismét tovább fejlődünk, és közeledünk a végső inkarnációhoz. Ebben az értelemben maradjatok egészségesek, boldogok és éljetek harmóniában az életet. 🙂
Emberi felfogásunk szerint a létezés a protonok, atomok stb. új létrejöttének végtelenségét jelenti. ami valami újat hoz létre, és azt érzékszerveinkkel felfoghatjuk.
Semmi nem jön a semmiből. Legalábbis minden filozófiában ezt mondják.
Mindig azt kérdezed magadtól, hogy mi történt az ősrobbanás előtt, és valószínűleg felállítasz néhány hipotézist, amelyek lehetővé teszik, hogy kielégítő választ adj.
Engem viszont az zavar, hogy bár a létezés végtelen, a „semmi” nem létezik. Hiszen ez lehet a vége mindennek, ami még el sem érkezett.
Nem akarok semmit elkötelezni, csak gondolkozz el rajta.
A "semmi" lehet egy mítosz is, amely túlvilágként bukkanhat fel, de lehetnek bizonyos rejtélyes reinkarnációs események is, amelyek állítólag léteznek, de egyik sem bizonyított. Véletlen esemény.
Végül az Ősrobbanás csak valami új kezdete. Tehát létezhetett az Ősrobbanás előtti élet is, amit talán még nem fedeztek fel, vagy elnyelték/sűrítették a „semmibe”, és így ősrobbanást idéztek elő.
A „semmi” nem lehet üres tér, mert nem lehet hely. Ellenkező esetben szóköz maradna, és semmissé tenné a „semmit”. Felmerülne egy paradoxon. De mi van akkor, ha a „semmiben” vagyunk, ahol a létezés lakhat. Ahol a létezés és a „semmiség” határán és magában a paradoxonban találjuk magunkat.
Írhatnék egy sci-fit, fantasy könyvet... annyi lehetőség.