≡ Menü

A gondolatok minden emberi lény alapját képezik, és ahogy szövegeimben gyakran említettem, hihetetlen kreatív potenciállal rendelkeznek. Minden elkövetett tett, minden kimondott szó, minden leírt mondat és minden előfordulás először megfogant, mielőtt az anyagi síkon megvalósult volna. Minden, ami történt, történik és meg fog történni, először gondolati formában létezett, mielőtt fizikailag megnyilvánult volna. A gondolat erejével tehát alakítjuk és megváltoztatjuk a valóságunkat, mert mi mi magunk vagyunk a saját univerzumunk, saját életünk alkotói.

Öngyógyítás gondolatokon keresztül, lehetséges ez egyáltalán?

A szellem uralkodik az anyagon, és nem fordítva. Gondolataink minden dolog mércéi, és mindenkor befolyásolják fizikai jelenlétünket. Emiatt a gondolataink az egészségünk szempontjából is kulcsfontosságúak. Ha az egész energetikai alapunkat folyamatosan negatív gondolati folyamatok terhelik, akkor ez előbb-utóbb nagyon tartós hatással lesz fizikai testünkre. A gondolatok energetikai állapotokból állnak, és ezek képesek energetikailag megváltozni. Az energetikai állapotok kondenzálódhatnak és dekondenzálódhatnak. Desűrűsödés akkor következik be, amikor saját valóságunkat tápláljuk magas vibrációs/fény/pozitív gondolatmenetekkel. Ezáltal növeljük saját rezgésszintünket, magasabb frekvencián rezegünk, és ezáltal javítjuk testi-lelki felépítésünket. Energetikai kompresszió keletkezik, amikor rezonanciában vagyunk a negativitással/sűrű energiával. Ha valaki hosszú időn keresztül legitimálja saját elméjében a negativitást neheztelés, irigység, féltékenység, elégedetlenség, harag stb. formájában, akkor ez saját finom ruházatának folyamatos sűrűsödéséhez vezet. Ekkor energetikai vagy intellektuális blokádról is beszélhetünk. A saját mentális meződ egyre sűrűbbé, túlterheltebbé válik, ami aztán a saját immunrendszered gyengüléséhez vezet. Az energetikai test ezután ezt a szennyezést a fizikai testre helyezi át, ami betegségekhez vezethet. Amit gondolsz vagy amiben hiszel, és amiről teljesen meg vagy győződve, az mindig a saját valóságodat alkotja.

gyógyulásAz ember saját attitűdje mindig igazságként nyilvánul meg a saját egzisztenciális alapjában. Például, ha szilárdan meg vagyok győződve arról, hogy beteg vagyok vagy megbetegedhetek, és 100%-ig hiszek benne, akkor ez rendkívül megnöveli a betegség valószínűségét. Máshogyan kellene? Az emberi lény egész élete, az emberi lény teljes valósága kizárólag tudatból, gondolatokból áll, amelyek lényegében energetikai állapotokból állnak. Ha folyamatosan a betegség gondolataira koncentrálunk, akkor energetikai bázisunk felveszi ezt az információt, és a saját univerzumunk okozza ennek a betegségnek a megtapasztalását. Minél gyakrabban koncentrálunk a megfelelő gondolatmenetre, annál erősebben jelenik meg ez a mentális minta saját valóságunkban. Ez a rezonancia törvényének köszönhető, mivel ez az egyetemes törvény biztosítja, hogy az energia mindig ugyanolyan intenzitású energiát vonzzon.

Amire fókuszálunk, azt behúzzuk életünkbe. És minél gyakrabban koncentrálsz valamire, az annál inkább rányomja a bélyegét a saját létedre. Például, ha a múlt tragikus pillanataira gondolok, és emiatt szomorú leszek, akkor lehetőségem van félretenni és megszabadulni ettől a lelki gyötrelemtől. De minél gyakrabban gondolok erre a helyzetre, minél inkább megengedem ezt a szomorúságot, annál inkább érezteti magát ez az érzés az életemben. Az érzés fokozódik, és egyre jobban kihat a saját testére. Ez az élet izgalmas mechanizmusa. Amivel lelkileg rezonálsz, az egyre inkább vonzza a saját életedbe. Azok, akik rezonálnak a szeretettel, több szeretetet vonzanak az életükbe. Ha rezonál a hálával, akkor jobban meg fogod tapasztalni a hálát, ha pedig a gyászra vagy a betegségre rezonálsz, akkor ezeket az érzéseket be kell vonnod az életedbe.

A belső állapot tükröződik a külvilágban!

Aktiválja az öngyógyítástEzenkívül saját gondolatai tükröződnek a külső valóságban (a megfelelés elve). Például, ha valaki szomorú, dühös vagy boldog, akkor az illető a megfelelő érzésből nézi a külvilágát. Például, ha valaki azt mondja magának, hogy nem szép, akkor nem az. Például hogyan kellene egy embernek "szépséget" sugároznia, ha állandóan meggyőzi magát, hogy nem én vagyok az? Ebben a pillanatban az ember aztán kisugározza a saját megjelenésével kapcsolatos elégedetlenségét. Az ember átviszi negatív gondolatait anyagi jelenlétére. Más emberek ekkor pontosan ugyanígy érzékelnek téged, mert a saját gondolatmeneted újra és újra visszatükröződik saját valóságod külvilágában, és pontosan ezt az érzést sugározod ki mások felé. Persze a világon senki sem csúnya vagy méltatlan. Minden ember egyedülálló és csodálatos lény a maga teljességében, és mélyen belül van egy kimeríthetetlen szépsége, amely bármikor kifejezhető.

Minden élőlény egyéni és gyönyörű lény, és mint minden létező, a mindig is létező energetikai konvergenciából áll. mind egyek vagyunk Isten képe, a tudat immateriális/anyagi kifejeződése, amely végtelen lehetőségekkel és képességekkel tele. Ezekkel a képességekkel pedig magunkat is meg tudjuk gyógyítani, magunk is képesek vagyunk teljes testi-lelki jelenlétünket gyógyítani. Ezen a ponton még egy dolgot el kell mondani az ember külsőjéről. Vannak, akik gyakran nem érzik magukat szépnek, és félhetnek attól, hogy mások is ugyanígy éreznek. Csak azt tudom mondani, hogy ebben a pillanatban nem szabad a félelemtől vezérelve, mert a férfiak és a nők vonzódnak egymáshoz, és ezen soha semmi sem fog változtatni. Minden az egyensúlyra törekszik, ahogyan a férfiak és a nők is az egyensúlyra törekszenek úgy, hogy vonzzák és egyesítik egymást. A férfiak vonzódnak a nőiességhez és fordítva. Soha ne győzze meg magát arról, hogy az ellenkező nemet esetleg nem találja vonzónak, elvégre az ellenkező nem a legtöbb esetben vonzódik a másikhoz. Egyszerűen a teljes jelenlét, a nőies vagy férfias karizma az, ami hozzájárul a vonzalomhoz vagy vonzalomhoz. Sajnos más példa most nem jut eszembe, de felhozhatnál 100 meztelen nőt vagy férfit, nagyjából az emberek nagy része vonzódna hozzád, összességében te ezt az embert vonzónak találnád. Ez nemcsak az anyagi, hanem mindenekelőtt az immateriális aspektushoz kapcsolódik. Férfiként egyszerűen vonzódsz a női karizmához és fordítva, és ezen soha semmi sem fog változtatni. Természetesen itt is vannak kivételek, de a kivételek erősítik a szabályt, mint tudjuk.

Aktiválja újra saját öngyógyítását

Mentális gyógyításA test öngyógyító ereje soha nem múlt el, mindig ott volt, és csak újra aktiválni kell őket. Ezt úgy érhetjük el, ha megváltoztatjuk saját hozzáállásunkat, és gondolatainkat a gyógyulás felé irányítjuk. Meg kell szabadulnod a betegségeket kiváltó gondolatoktól, és meg kell próbálnod harmóniában élni önmagaddal, amennyire csak tudsz. Már nem győzheted meg magad arról, hogy beteg vagy, vagy meg fogsz betegedni, de szilárd meggyőződést kell szerezned, hogy egészséges vagy, és a betegségek nem árthatnak neked, igen, a betegségek még jók és fontosak is, hogy kilépj ezekből az alacsonyabb mechanizmusokból. a létezésről tanulni. Ha mentálisan állandóan rezonanciában vagy az egészséggel, örömmel, szeretettel, békével és gyógyulással, akkor garantáltan megnyilvánulsz a saját valóságodban.

Mivel minden ember saját jelenvalóságának megteremtője, ezért mindenki a saját egészségéért felelős. Pozitív gondolkodással és cselekvéssel mindenki meggyógyíthatja magát, aktiválhatja saját öngyógyító erejét, dekompressziva saját energetikai rezgésszintjét. Rajtunk múlik. Ebben az értelemben maradjatok egészségesek, boldogok és éljetek harmóniában az életet.

Írj hozzászólást

Mégsem válaszát

    • őszi levél 11. December 2020, 1: 29

      Kedves szerző!

      Lenne egy kérdésem a cikkel kapcsolatban, pontosan ezzel az idézettel a cikkből: "És minél gyakrabban koncentrálsz valamire, az annál inkább rávilágít a saját létezésére. Például, ha a múlt tragikus pillanataira gondolok, és emiatt szomorú leszek, akkor lehetőségem van félretenni és megszabadulni ettől a lelki gyötrelemtől. De minél gyakrabban gondolok erre a helyzetre, minél inkább megengedem ezt a szomorúságot, annál inkább érezteti magát ez az érzés az életemben. Az érzés fokozódik, és egyre jobban kihat a saját testére.”
      Hogyan találhatom meg az egyensúlyt aközött, hogy átélek egy élményt, hogy befejezhessem azt, és aközött, hogy nem gondolok rá, hanem pozitívan gondolkodom valami új létrehozása érdekében? Hogyan értsem, hogy nem fulladok bele a szenvedésbe, hanem inkább befejezek valamit. És hogy pozitívan gondolkodom, hogy valami újat alkossak és egészséges legyek anélkül, hogy elnyomnám? Tapasztalataim szerint az egyik állítás ellentmond a másiknak. Vagy nem ismerem fel az egyensúlyt. Vagy átélek egy élményt, vagy valami újra koncentrálok. Megőrülök, ha mindkettőt egyszerre vagy felváltva kell csinálnom, és a fókusztól függően elsüllyedek a bánatban és a gyászban, vagy kényelmesebben érzem magam, félek, hogy utána figyelmen kívül hagyom bizonyos észleléseket. A test egyes sérült részei súlyos sérüléseket mutatnak, amikor megengedem magamnak a sajnálkozást, miközben minden viszonylag rendben van, ha pozitívan gondolkodom, még akkor is, ha meggyengülve élem át az életem. Nagyon szeretném gondolataimmal gyógyítani a szenvedést és a testet. És szeretnék önbizalmat találni abban, hogy ez gyógyítható. Mikor mennyit csináljak miből? Fogalmam sincs, hogyan kell ezt helyesen csinálni. Vagy hogy egészséges-e például csak pozitívan gondolkodni. Vagy ha megkockáztatom, hogy elnyomok valamit. Az elzáródások gyakran ezen a tiszta érzésen keresztül szabadulnak fel. de nem tesz jót az elmének. A pozitív gondolkodás aktívabbá tesz, de úgy tűnhet, figyelmen kívül hagynak bizonyos stresszt a testemben, amely gyógyulást igényel. És vajon nem terhelem-e túl a szervezetet akkor. És begyógyulnak-e az elzáródások, ha csak pozitívan gondolkodom. Attól tartok, túl sokat foglalkozom a negatív dolgokkal. Talán ez kiegyenlíti magát, ha erősíted a pozitívumot? Ugyanakkor nem tudok lépést tartani a sérülésekkel, amikor próbálom érezni és meggyógyítani őket, mert az sok. Talán gyorsabban gyógyul, ha pozitívabb vagyok és ritkábban érzem a sebeket? Ismered ezt a kettősséget? Mindkettő bizonyos hatást és mozgást mutat a rendszerben.De hogyan ismerhetem fel, hogy mi a jó nekem igazán? Segítséget kérek, évek óta gyötör a kérdés, hogyan kezeljem. Kösz.

      LG, Herbstblatt (remélem, jó a becenév)

      Válasz
    őszi levél 11. December 2020, 1: 29

    Kedves szerző!

    Lenne egy kérdésem a cikkel kapcsolatban, pontosan ezzel az idézettel a cikkből: "És minél gyakrabban koncentrálsz valamire, az annál inkább rávilágít a saját létezésére. Például, ha a múlt tragikus pillanataira gondolok, és emiatt szomorú leszek, akkor lehetőségem van félretenni és megszabadulni ettől a lelki gyötrelemtől. De minél gyakrabban gondolok erre a helyzetre, minél inkább megengedem ezt a szomorúságot, annál inkább érezteti magát ez az érzés az életemben. Az érzés fokozódik, és egyre jobban kihat a saját testére.”
    Hogyan találhatom meg az egyensúlyt aközött, hogy átélek egy élményt, hogy befejezhessem azt, és aközött, hogy nem gondolok rá, hanem pozitívan gondolkodom valami új létrehozása érdekében? Hogyan értsem, hogy nem fulladok bele a szenvedésbe, hanem inkább befejezek valamit. És hogy pozitívan gondolkodom, hogy valami újat alkossak és egészséges legyek anélkül, hogy elnyomnám? Tapasztalataim szerint az egyik állítás ellentmond a másiknak. Vagy nem ismerem fel az egyensúlyt. Vagy átélek egy élményt, vagy valami újra koncentrálok. Megőrülök, ha mindkettőt egyszerre vagy felváltva kell csinálnom, és a fókusztól függően elsüllyedek a bánatban és a gyászban, vagy kényelmesebben érzem magam, félek, hogy utána figyelmen kívül hagyom bizonyos észleléseket. A test egyes sérült részei súlyos sérüléseket mutatnak, amikor megengedem magamnak a sajnálkozást, miközben minden viszonylag rendben van, ha pozitívan gondolkodom, még akkor is, ha meggyengülve élem át az életem. Nagyon szeretném gondolataimmal gyógyítani a szenvedést és a testet. És szeretnék önbizalmat találni abban, hogy ez gyógyítható. Mikor mennyit csináljak miből? Fogalmam sincs, hogyan kell ezt helyesen csinálni. Vagy hogy egészséges-e például csak pozitívan gondolkodni. Vagy ha megkockáztatom, hogy elnyomok valamit. Az elzáródások gyakran ezen a tiszta érzésen keresztül szabadulnak fel. de nem tesz jót az elmének. A pozitív gondolkodás aktívabbá tesz, de úgy tűnhet, figyelmen kívül hagynak bizonyos stresszt a testemben, amely gyógyulást igényel. És vajon nem terhelem-e túl a szervezetet akkor. És begyógyulnak-e az elzáródások, ha csak pozitívan gondolkodom. Attól tartok, túl sokat foglalkozom a negatív dolgokkal. Talán ez kiegyenlíti magát, ha erősíted a pozitívumot? Ugyanakkor nem tudok lépést tartani a sérülésekkel, amikor próbálom érezni és meggyógyítani őket, mert az sok. Talán gyorsabban gyógyul, ha pozitívabb vagyok és ritkábban érzem a sebeket? Ismered ezt a kettősséget? Mindkettő bizonyos hatást és mozgást mutat a rendszerben.De hogyan ismerhetem fel, hogy mi a jó nekem igazán? Segítséget kérek, évek óta gyötör a kérdés, hogyan kezeljem. Kösz.

    LG, Herbstblatt (remélem, jó a becenév)

    Válasz