Amint azt szövegeimben sokszor említettem, minden embernek megvan a saját rezgésfrekvenciája, pontosabban annak a tudatállapotnak is megvan a maga rezgési frekvenciája, amelyből, mint köztudott, a valósága fakad. Itt is szeretünk energetikai állapotról beszélni, amely viszont növelheti vagy csökkentheti saját frekvenciáját. A negatív gondolatok csökkentik saját frekvenciánkat, ennek eredményeként saját energetikai testünk megsűrűsödik, ami egy olyan teher, amely a saját fizikai testünkre hárul. A pozitív gondolatok növelik saját frekvenciánkat, aminek következtében a saját energetikai testünk desűrűsödése, lehetővé téve a finom áramlásunk jobb áramlását. Könnyebbnek érezzük magunkat, és ennek eredményeként erősítjük saját testi + lelki alkatunkat.

Korunk legnagyobb frekvenciagyilkosa

Ebben az összefüggésben sok olyan dolog van, ami jelentősen csökkenti saját rezgési frekvenciánkat. A csökkentés vagy növelés alapja azonban mindig a saját gondolataink, a gyűlölet, a harag, az irigység, a féltékenység, a kapzsiság vagy akár a félelem gondolatai csökkentik saját rezgési frekvenciánkat. A pozitív gondolatok, vagyis a harmónia, a szeretet, a jótékonyság, az empátia és a béke legitimálása saját szellemünkben, viszont növeli saját rezgési frekvenciánkat. Ellenkező esetben természetesen vannak más tényezők, külső hatások, mint például az elektroszmog vagy a természetellenes táplálkozás, amelyek drasztikusan befolyásolhatják saját rezgési frekvenciánkat. Korunk egyik legnagyobb rezgésfrekvenciás gyilkosa, ha nem a legnagyobb rezgésfrekvencia gyilkosa, az önszeretet hiányának köszönhető. Ebben az összefüggésben még az önszeretet is elengedhetetlen a saját boldogulásunkhoz (az önszeretetet itt se keverjük össze a nárcizmussal vagy az arroganciával). Egy teljesen pozitív gondolati spektrum létrehozásához, egy olyan állapot megvalósításához, amelyben tartósan magas rezgésfrekvenciában maradunk, rendkívül fontos, hogy újra elfogadjuk, elfogadjuk önmagunkat és kezdjük el újra szeretni önmagunkat. Végső soron ez is elfogadást + szeretetet teremt mások iránt, hogyan is lehetne másként? Mert a nap végén mindig saját belső állapotunkat közvetítjük/vetítjük ki a külső világra. Egy ismerősöm például gyakran írta a Facebook-oldalára, hogy mindannyiunkat utál. Végül csak az önszeretet hiányát fejezte ki. Elégedetlen volt életével, esetleg saját körülményeivel, és így megosztotta velünk szeretet-, vagy inkább önszeretet-vágyát. Nem olyannak látod a világot, amilyen, hanem olyannak, amilyen vagy. Az önmagukat szerető + elfogadó emberek ekkor is ebből a szeretetteljes nézőpontból nézik az életet (és a rezonancia törvényéből adódóan más, gyakoriságilag hasonló jellegű körülményeket is bevonnak saját életükbe). Azok az emberek, akik viszont nem fogadják el magukat, sőt gyűlölik magukat, ezt követően negatív, gyűlölködő szemszögből nézik az életet.

A külvilág csak a saját belső állapotának tükre, és fordítva. Ahogyan felfogod a dolgokat a külvilágban, ha például azt feltételezed, hogy minden ember elutasítana + utálna téged, az végső soron csak benned történik..!!

Saját elégedetlenségedet kivetíted a külvilágra, ami újra és újra megmutatja neked ezt a belső egyensúlyhiányt, mint egy tükör. Emiatt az önszeretet alapvető fontosságú, először is, ha saját boldogulásunkról van szó, másodsorban pedig szellemi + lelki fejlődésünkről van szó. Természetesen az önszeretet hiányának is van igazolása. Így az árnyékrészek mindig a saját hiányzó lelki + isteni kapcsolatunkat tükrözik a szemünk előtt és ezért szolgálnak minket tanítóként, tanulságos tanulságként, amiből fontos önismeretet meríthetünk. Egyszerűen úgy érezzük, hogy valamivel újra foglalkoznunk kell, hogy újra megtanulhassuk szeretni önmagunkat.

Akik szeretik magukat, azok szeretik a körülöttük lévőket, akik gyűlölik magukat, azok gyűlölik a körülöttük lévőket. A másokhoz való viszony tehát saját belső állapotunk tükreként szolgál..!!

Ez utalhat például olyan belső és külső változásokra, amelyek pozitív hatással lennének saját pszichénkre. Vagy a régi múltbeli élethelyzetek elengedésére utal, olyan pillanatokra, amelyekből még mindig rengeteg szenvedést merítünk, és egyszerűen nem tudunk túllépni rajta. Egy dolog azonban biztos, bármennyire is rosszul esik neked, bármilyen erős is az önszereteted elvesztése, így vagy úgy ki fogsz jönni a saját depressziódból, ebben soha nem szabad kételkedned. A magas általában mélyet követ. Ugyanígy minden ember lelkében szunnyad a teljes önszeretet lehetősége. Az egész arról szól, hogy újra felszabadítsuk ezt a potenciált. Ebben az értelemben maradjatok egészségesek, boldogok és éljetek harmóniában az életet.