A kettősség kifejezést a közelmúltban sokféle ember használja újra és újra. Sokak számára azonban még mindig nem világos, hogy mit is jelent valójában a kettősség kifejezés, miről is szól, és milyen mértékben alakítja mindennapi életünket. A dualitás szó a latin (dualis) szóból származik, és szó szerint kettősséget jelent, vagy kettőt tartalmaz. Alapvetően a dualitás egy olyan világot jelent, amely 2 pólusra, duálra oszlik. Forró - hideg, férfi - nő, szerelem - gyűlölet, férfi - nő, lélek - ego, jó - rossz stb. De végül is ez nem ilyen egyszerű. A kettősség sokkal többről szól, és ebben a cikkben részletesebben is kitérek rá.
A dualitárius világ megteremtése
Dualitárius államok létezésünk kezdete óta léteznek. Az emberiség mindig is dualista minták alapján cselekedett, és pozitív vagy negatív állapotokra osztotta a történéseket, eseményeket, embereket és gondolatokat. A kettősségnek ezt a játékát több tényező is fenntartja. Egyrészt tudatunkból kirajzolódik a kettősség. Az ember egész élete, minden, amit el tud képzelni, minden elkövetett cselekedet és minden, ami meg fog történni, végső soron csak a saját tudatunk és az abból fakadó gondolatok eredménye. Csak azért találkozol egy barátoddal, mert először jutott eszedbe ez a forgatókönyv. Elképzelted, hogy találkozol ezzel a személlyel, majd ezt a gondolatot megvalósítottad a cselekvéssel. Minden a gondolatokból fakad. Az ember egész élete csupán saját képzeletének terméke, saját tudatának mentális kivetülése. A tudat lényegében téridő- és polaritásmentes, ezért a tudat másodpercenként tágul, és folyamatosan bővül új tapasztalatokkal, amelyek viszont gondolataink formájában hívhatók elő. A kettősség ebben az összefüggésben a tudatunkból fakad, amikor saját képzeletünket használjuk fel arra, hogy a dolgokat jóra vagy rosszra, pozitívra vagy negatívra osszuk. De a tudat nem eredendően dualista állapot. A tudat sem nem férfi, sem nem nő, nem öregszik, és csupán egy eszköz, amelyet az élet megtapasztalására használunk. Ennek ellenére nap mint nap megtapasztalunk egy dualista világot, értékeljük az eseményeket és minősítjük őket jónak vagy rossznak. Ennek több oka is van. Mi, emberek állandó harcban állunk a lélek és az egoista elme között. A lélek felelős a pozitív gondolatok és cselekedetek generálásáért, az ego pedig negatív, energetikailag sűrű állapotokat generál. A lelkünk ezért pozitív állapotokra, az egó pedig negatív állapotokra osztódik. Az ember saját tudatát, gondolatmenetét mindig e pólusok valamelyike irányítja. Vagy a tudatodat használod egy pozitív valóság (lélek) létrehozására, vagy egy negatív, energetikailag sűrű valóságot (ego) hozol létre.
A dualitárius államok vége
Ez a változás, amelyet ebben az összefüggésben gyakran belső küzdelemnek is tekintenek, végül oda vezet, hogy újra és újra negatív vagy pozitív eseményekre osztjuk az embereket. Az ego csak az a része az emberi lénynek, amely negatív valóság létrehozásához vezet. Minden negatív érzelem, legyen az fájdalom, szomorúság, félelem, harag, gyűlölet és hasonlók, ebből az elméből fakad. A jelenlegi Vízöntő-korban azonban az emberek újra kezdik feloldani egoista elméjüket, hogy kizárólag pozitív valóságot tudjanak létrehozni. Ez a körülmény végső soron oda vezet, hogy egy ponton eldobjuk minden ítéletünket, és már nem értékeljük a dolgokat, nem osztjuk fel a dolgokat jóra vagy rosszra. Idővel az ember elveti az ilyen gondolkodást, és újra megtalálja saját belső igazi énjét, ami azt jelenti, hogy kizárólag pozitív szemmel nézi a világot. Az ember többé nem oszt jóra és rosszra, pozitívra vagy negatívra, mert összességében csak a pozitív, magasabb, isteni aspektust látja. Ekkor az ember felismeri, hogy az egész létezés önmagában csak egy téridő nélküli, polaritásmentes kifejezés. Minden anyagi és anyagi állapot alapvetően csak egy átfogó tudat kifejeződése. Minden embernek van része ennek a tudatnak, és ezen keresztül fejezi ki saját életét. Természetesen ebben az értelemben vannak például férfi és női megnyilvánulások, pozitív és negatív részek, de mivel minden polaritás nélküli állapotból ered, ezért minden életnek nincs kettőssége.
2 különböző pólus, amelyek teljes egészében egyek!
Nézze meg a nőket és a férfiakat, bármennyire is különböznek egymástól, a nap végén ők csak egy olyan struktúra termékei, amelynek lényegében nincs kettősség, egy teljesen semleges tudat kifejeződése. Két ellentét, amelyek együtt alkotnak egy egészet. Olyan, mint egy érme, mindkét oldala más, de mindkét oldala az egészet, egy érmét alkotja. Ez a tudás azért is fontos, hogy valaki át tudjon törni saját reinkarnációs ciklusán, vagy közelebb kerüljön ehhez a célhoz. Egy ponton felszámolsz minden önmaga által előidézett akadályt és programozást, csendes szemlélő helyzetébe helyezed magad, és csak az isteni szikrát látod az egész létezésben, minden találkozásban és minden emberben.
Az ember már nem ítél ebben az értelemben, elvet minden ítéletet, és a világot olyannak látja, amilyen, egy gigantikus tudat kifejeződéseként, amely inkarnáción keresztül individualizálja magát, megtapasztalja önmagát, hogy újra úrrá legyen az élet kettősségén. Ebben az értelemben maradjatok egészségesek, boldogok és éljetek harmóniában az életet.
De a kettősség nem rossz dolog, ugye, ha a két oldalt egyként értjük? És hiszem, hogy az egónak is megvan benne a helye, ahogy a világon mindennek megvan a maga helye. Ha fel akarom adni a harcot, akkor abba kell hagynom a harcot. Tehát hagyja abba az egómmal való küzdelmet, és foglalja bele az általános lényembe, akárcsak azt a kívánságot, hogy másoknak jól járjanak. Megkülönböztető képesség nélkül nem igazán tudok semmit adni az embereknek, az egyiknek úgy van szüksége, mint a másiknak. Ez az én meggyőződésem, más hiedelmek is megengedettek, de nekem személy szerint ez a legbékésebb. Nem harc után.