≡ Menü

jelen

A német költő és természettudós, Johann Wolfgang von Goethe a fején találta a szöget idézetével: „A sikernek 3 betűje van: CSINÁLJA!”, ahelyett, hogy állandóan tudatállapotban maradna, amelyből a terméketlenség valósága emelkedik ki. ...

Mi, emberek létezésünk kezdete óta arra törekedtünk, hogy boldogok legyünk. Sok mindent kipróbálunk és a legkülönfélébb és mindenekelőtt a legkockázatosabb utakon járunk, hogy újra megtapasztalhassuk/megnyilvánulhassunk a harmóniában, boldogságban és örömben saját életünkben. Végső soron ez is olyan dolog, ami értelmet ad az életnek, valami, amiből a céljaink születnek. Szeretnénk újra átélni a szerelem érzéseit, a boldogság érzését, ideális esetben tartósan, bármikor, bárhol. Ezt a célt azonban gyakran nem tudjuk teljesíteni. ...

Létezik olyan egyetemes idő, amely minden létezőre hatással van? Egy mindenre kiterjedő idő, amihez mindenki kénytelen megfelelni? Egy mindenre kiterjedő erő, amely létezésünk kezdete óta öregít minket, embereket? Nos, az emberi történelem során a filozófusok és tudósok széles skálája foglalkozott az idő jelenségével, és újra és újra új elméletek születtek. Albert Einstein azt mondta, hogy az idő relatív, vagyis a megfigyelőtől függ, vagy az idő gyorsabban vagy akár lassabban is telik az anyagi állapot sebességétől függően. Természetesen ebben a kijelentésében teljesen igaza volt. ...

Az emberek mindig is azon töprengtek, hogy a jövő előre meghatározott-e vagy sem. Vannak, akik azt feltételezik, hogy a jövőnk kőbe van vésve, és bármi történjék is, azt nem lehet megváltoztatni. Másrészt vannak, akik meg vannak győződve arról, hogy a jövőnk nincs előre megszabva, és azt szabad akaratunkból teljesen szabadon alakíthatjuk. De végül is melyik elmélet a helyes? Igaz-e valamelyik elmélet, vagy a jövőnk valami egészen más. ...

Fiatal éveimben soha nem gondoltam igazán a jelen jelenlétére. Ellenkezőleg, legtöbbször aligha léptem fel ebből a mindent átfogó szerkezetből. Ritkán éltem lelkileg az úgynevezett mostban, és gyakran túlságosan gyakran elvesztem a negatív múltbeli vagy jövőbeli mintákban/forgatókönyvekben. Ezalatt nem voltam tudatában ennek, és így történt, hogy sok negatívumot merítettem a személyes múltamból vagy a jövőmből. ...

Az ember életében mindennek pontosan úgy kell lennie, ahogy éppen zajlik. Nincs olyan forgatókönyv, amelyben valami más történhetett volna. Nem élhettél át semmit, igazából semmi mást, mert különben egészen mást éltél volna át, akkor egy teljesen más életszakaszra jöttél volna rá. De gyakran nem vagyunk megelégedve jelenlegi életünkkel, sokat aggódunk a múlt miatt, megbánhatjuk a múltbéli tetteket és gyakran érezzük magunkat bűnösnek. ...

A jelen egy örök pillanat, amely mindig is létezett, van és mindig is lesz. Egy végtelenül táguló mozzanat, amely folyamatosan végigkíséri életünket, és maradandó hatással van létünkre. A jelen segítségével formálhatjuk valóságunkat, és erőt meríthetünk ebből a kimeríthetetlen forrásból. Azonban nem minden ember van tisztában a jelen teremtő erőivel, sokan öntudatlanul kerülik a jelent, és gyakran elveszítik önmagukat ...