Az élet során a legkülönfélébb gondolatok, hiedelmek beépülnek az ember tudatalattijába. Vannak pozitív hiedelmek, vagyis olyan hiedelmek, amelyek magas frekvencián vibrálnak, gazdagítják saját életünket és ugyanolyan hasznosak embertársaink számára. Másrészt vannak negatív hiedelmek, vagyis olyan hiedelmek, amelyek alacsony frekvencián rezegnek, korlátozzák saját szellemi képességeinket, és egyben közvetetten ártanak embertársainknak. Ebben az összefüggésben ezek az alacsony rezgésű gondolatok/hiedelmek nem csak saját elménkre hatnak, hanem nagyon tartós hatást gyakorolnak saját fizikai állapotunkra is. Emiatt ebben a cikkben 3 negatív hiedelmet mutatok be, amelyek masszívan rontják a saját tudatállapotodat.
1: Indokolatlan ujjmutatás
A mai világban az indokolatlan hibáztatás sok ember számára mindennapos. Az ember gyakran ösztönösen azt feltételezi, hogy mások a hibásak a problémáiért. Ujjal mutogatsz más emberekre, és őket hibáztatod az általad teremtett káoszért, a saját belső egyensúlytalanságodért vagy azért, mert képtelen vagy gondosabban kezelni a gondolataidat/érzelmeidet. Természetesen a saját problémáinkért másokat hibáztatni a legegyszerűbb módszer, de mindig figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy saját kreatív képességeinkből (tudatosságunk és az ebből fakadó gondolati folyamatok - saját életünk, saját valóságunk alkotói) mi magunk is felelősek a saját életünkért. Senki, egyáltalán senki nem hibás a saját körülményeiért. Például képzeljünk el egy partnert egy kapcsolatban, aki sértve érzi magát és megbántva a másik partner sértései vagy rossz szavai miatt. Ha partnere pillanatnyilag rosszul érzi magát, általában a másik partnert hibáztatná a meggondolatlan szavai miatti kiszolgáltatottságáért. Végső soron azonban nem a párod a felelős a saját fájdalmadért, hanem csak te.Nem tudsz mit kezdeni a szavakkal, megfertőz a megfelelő rezonancia, és belesüllyedsz a kiszolgáltatottság érzésébe. De mindenkitől magán múlik, hogy saját elméjében mely gondolatokat legitimálja, és mindenekelőtt hogyan kezeli mások szavait. Az is a saját érzelmi stabilitásán múlik, hogy egy ilyen helyzetet hogyan kezelne. Aki teljesen önmaga, pozitív gondolati spektrummal rendelkezik, nincsenek érzelmi problémái, az ilyen helyzetben nyugodt maradna, és nem befolyásolják a szavak.
Aki érzelmileg stabil, önmagába szerelmes, az nem hagyná magát bántani..!!
Ellenkezőleg, megküzdhetsz vele, és aligha bántanál a saját erős önszereteted miatt. Az egyetlen dolog, ami ilyenkor felmerülhet, az a partnerrel kapcsolatos kétely, mert az ilyesmi nem tartozik egyetlen kapcsolatba sem. Az állandó „sértések/negatív szavak” esetében a következmény a szétválás kezdeményezése lenne, hogy teret teremtsenek az új, pozitív dolgoknak. Valaki, aki érzelmileg stabil, aki önszeretetben van, megnyugodhat egy ilyen lépésben, egy ilyen változásban. Akiben nincs meg ez az önszeretet, az újra megtörné, és újra és újra elviselné. Az egész addig történne, amíg a partner össze nem omlik, és csak ezután kezdeményezi az elválást.
Mindenki a saját életéért felelős..!!
Ekkor a hibáztatás is megtörténik: "Ő a felelős a szenvedéseimért". De tényleg ő az? Nem, mert te vagy a felelős a saját helyzetedért, és csak te tudsz változást előidézni. Azt szeretnéd, ha az életed pozitívabb lenne, majd tedd meg a megfelelő lépéseket, és különülj el mindentől, ami napi károkat okoz (akár belül, akár kívül). Ha rosszul érzed magad, csak te vagy a felelős ezért az érzésért. Az életed, az elméd, a döntéseid, az érzéseid, a gondolataid, a valóságod, a tudatod és legfőképpen a szenvedéseid, amelyeket hagytál uralkodni magadon. Senki sem hibás saját élete minőségéért.
2: Kételkedni a saját boldogságodban az életben
Vannak, akik gyakran úgy érzik, hogy balszerencse követi őket. Ebben az összefüggésben te magad is meg vagy győződve arról, hogy mindig valami rossz történik veled, vagy inkább arról, hogy az univerzum ilyen értelemben nem lenne kedves veled. Vannak, akik még tovább mennek, és azt mondják maguknak, hogy egyszerűen nem érdemlik meg, hogy boldogok legyenek, hogy a balszerencse állandó kísérője lesz az életüknek. Végső soron azonban ez a hiedelem egy hatalmas tévedés, amelyet saját egoista/alacsony vibrációjú/3 dimenziós elménk vált ki. Itt is először újra meg kell említeni, hogy az ember a saját életéért felelős. Tudatunknak és az ebből fakadó gondolatainknak köszönhetően önállóan cselekszünk, és magunk választhatjuk meg, hogy életünk milyen irányt vegyen. Ráadásul mi magunk vagyunk felelősek azért, hogy jó vagy balszerencsét vonzunk-e, amivel lelkileg magunk is rezonálunk. Ezen a ponton azt kell mondani, hogy minden gondolat a megfelelő frekvencián rezeg. Ez a frekvencia vonzza az azonos intenzitású és szerkezetű frekvenciákat (rezonancia törvénye). Például, ha egy olyan forgatókönyvön gondolkodsz, amely belül dühössé tesz, minél többet gondolsz rá, annál dühösebb leszel. Ez a jelenség a rezonancia törvényének köszönhető, amely egyszerűen azt mondja, hogy az energia mindig azonos intenzitású energiát vonz. A frekvenciák mindig vonzzák az azonos frekvencián rezgő állapotokat. Ezenkívül ez a frekvencia intenzitása nő.
Az energia mindig vonzza a hasonló frekvencián rezgő energiát..!!
Dühös vagy, gondolj rá, és csak még dühösebb leszel. Például, ha féltékeny vagy, gondolj bele, akkor ez a féltékenység csak fokozódni fog. A sínylődő dohányos csak fokozza a cigaretta utáni vágyát, minél többet gondol rá. Végső soron az ember mindig ezt vonja be saját életébe, amelyre mentálisan rezonál.
Azt vonod be az életedbe, amivel lelkileg rezonálsz..!!
Ha meg vagy győződve arról, hogy a balszerencse követ téged, hogy csak rossz dolgok történnek veled az életben, akkor ez meg fog történni. Nem azért, mert az élet valami rosszat akar neked, hanem azért, mert lelkileg rezonálsz a „balszerencse” érzésével. Emiatt csak több negatívumot vonz be saját életébe. Ugyanakkor ebből a negatív nézőpontból fogod nézni az életet vagy mindent, ami veled történik. Ezen csak úgy változtathatsz, ha megváltoztatod a gondolkodásmódodat, és a hiány helyett a bőségre rezonálsz.
3: Az a hit, hogy mások élete felett állsz
Számtalan generáció óta élnek olyan emberek a bolygónkon, akik életüket, jólétüket a többi ember élete fölé helyezték. Ez a belső meggyőződés az őrültséggel határos. Lehet, hogy jobbnak látod magad, ítélkezhetsz mások életéről, és elítélheted őket. Sajnos ez a jelenség ma is erősen jelen van társadalmunkban. Ebből a szempontból sokan kizárják a szociálisan gyengébb vagy elsősorban anyagilag gyengébb embereket. Példaként jöhetnek azok a munkanélküliek, akik munkanélküli segélyben részesülnek. Ezzel összefüggésben sokan ujjal mutogatnak rájuk, és azt mondják, hogy ezek az emberek csak társadalmi paraziták, alemberek, semmire sem jók, akiket a mi munkánk finanszíroz. Ujjal mutogatsz ezekre az emberekre, és abban a pillanatban az ő életük vagy egy másik ember élete fölé helyezed magad anélkül, hogy észrevennéd. Végső soron ez belsőleg elfogadott kirekesztést hoz létre a másként élő emberekből. Pontosan ugyanígy a spirituális jelenetben is sok minden ki van téve a gúnynak. Amint valami nem felel meg a saját világképének, vagy túl absztraktnak tűnik önmaga számára, megítéli a megfelelő gondolatmenetet, kigúnyolja, lejáratja a szóban forgó személyt, és jobbnak látja magát, mint aki látszólag többet tud az élethez és a joghoz, hogy valami jobbként mutassák be magukat. Véleményem szerint ez a világ egyik legnagyobb problémája. Mások gondolatainak megítélése. A pletykák és az ítélkezés révén méltánytalanul a másik élete fölé helyezzük magunkat, és háttérbe szorítjuk az illetőt. A nap végén azonban a világon senkinek nincs joga vakon megítélni egy másik ember életét/gondolatvilágát.
A világon senkinek nincs joga az életét egy másik teremtmény élete fölé helyezni..!!
Nincs jogod úgy gondolni magadra, mint valami jobbra, mint ha az életedet valaki más élete fölé helyezed. Mennyiben vagy egyedibb, jobb, egyénibb, kiemelkedőbb valaki másnál? Az ilyen gondolkodás tiszta ego-gondolkodás, és végső soron csak saját mentális képességeinket korlátozza. Gondolatok, amelyek az alacsony frekvenciák miatt idővel tompítják az ember tudatállapotát. Végső soron azonban mindannyian emberi lények vagyunk, nagyon különleges adottságokkal és képességekkel. Pontosan úgy kell bánnunk másokkal, ahogyan szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Ettől eltekintve, csak egy igazságtalan társadalom vagy egy olyan gondolatsor keletkezik, amely viszont kárt okoz másoknak. Például, hogyan kell létrejönnie egy békés és igazságos világnak, ha folyamatosan ujjal mutogatunk más emberekre és lejáratjuk őket, ha mosolyogunk másokra egyéni megnyilvánulásaik miatt, ahelyett, hogy tiszteletet mutatnánk nekik.
Egy nagy család vagyunk, minden ember, testvérek..!!
Hiszen mindannyian emberek vagyunk, és egy nagy családot képviselünk ezen a bolygón.Pontosan így kell magunkra tekintenünk. Testvérek. Olyan emberek, akik tisztelik, értékelik és értékelik egymást ahelyett, hogy ítélkeznének. Ebből a szempontból minden emberi lény egy lenyűgöző univerzum, és annak is kell tekinteni. Nincs út a békéhez, mert a béke az út. Hasonlóképpen nem lehet szeretni, mert a szeretet az út. Ha ezt ismét megszívleljük, és tiszteletben tartjuk mások életét, akkor óriási társadalmi fejlődést érnénk el. Semmilyen technikai haladás nem hasonlítható a szellemi, erkölcsi fejlődéshez. Szívből cselekedni, tisztelni másokat, pozitívan gondolkodni mások életéről, empatikusnak lenni, ez az igazi haladás. Ebben az értelemben maradjatok egészségesek, boldogok és éljetek harmóniában az életet.
